A felnőtté válás fájdalma



A felnőtté válás nem kor kérdése. Van, aki már gyerekkorában felnőttként él, és van, aki vén korára sem lesz felnőtt. Igaz ez társadalmi méretekben is. Szerencsésebb nemzeteknek felnőtt korú társadalma van. A felnőtt kor az egyén és a társadalom vonatkozásában felelősséget és cselekvőképességet jelent. A gyermekkor a felelősség és a cselekvőképesség hiányát. Ezért nehéz a felnőtté válás. A cselekvőképesség már megvan, de a felelősség még nincs. A jó nevelés nem jelent mást, mint a két tulajdonság harmóniájának megteremtését. Nehéz és hosszú folyamat ez a családokban, még nehezebb, és főleg lassúbb, a társadalomban.


A rendszerváltozás 1990-ben a társadalom felnőtté válásának esélyét adta meg. Nem éltünk vele. Lehet és szokás Antall Józsefet liberális, baloldali és jobboldali – ha vannak még ilyenek, de már inkább csak megmondók maradtak – alapról szidni, de hogy tisztelte a magyar társadalmat és felnőttként tekintett rá, ezt nem vitathatja senki. Négy év elég is volt a társadalomnak a felnőttségből, és az MSZP képében visszalopakodott a gondoskodó állam. Itt is maradt. Mára, Orbán idején a gondoskodó állam a látványdemokráciában erősebb és hatalmasabb, mint a Kádár-féle látványdiktatúrában volt. A gondoskodó állam a döntés felelősségét veszi le az állampolgárok válláról. Diktatúrákban ez rendjén való dolog, de demokrácia így nem tud sem kialakulni, sem működni. Látványdemokráciákban a választás egyetlen tétje a versengő pártok között az, hogy ki tud nagyobb biztonságot, könnyű álmot ígérve még jobban gondoskodó államot vizionálni, azaz a polgárokat az önrendelkezés és az öngondoskodás lehetőségétől megfosztani. Eme látványbiztonság az alapja Orbán sikerének. Normális országokban nem rezsit csökkentenek, hanem normális bért fizetnek, amiből a piaci verseny által szabályozott rezsi kifizethető. Ilyesmivel csak egy gyerekkorban vagy inkább cselédsorban tartott országban lehet sikerrel kampányolni.


A mai jobb és baloldal között a gondoskodó állam szükségességét illetően alig akad különbség. Gyurcsány Ferenc lóg ki a sorból. Háromszáz forintos vizitdíj, és a felsőoktatási tandíj bevezetésének kísérlete az öngondoskodást, a felnőtté válás legfontosabb elemét erősítette volna. Az Alkotmánybíróság – a szocik által jelölt tagjának segédletével – alkotmányosnak minősítette a gyalázatos népszavazást, amely aztán elmeszelte a javaslatot. Mindennemű megalkuvás nélkül egy ember és az ő mozgalma, Bokros Lajos és a MOMA képviselik a felelős társadalom eszméjét. Ők felnőtt társadalmat, azaz nem látvány-, hanem valódi demokráciát akarnak. Azt is tudják, hogy a társadalom felnőtté válása nem egyszerű és nem fájdalommentes folyamat. Bokros 1995-ben, tudta, merte és tette. Csomagja az államcsődtől mentette meg az országot. Nincs ma normális ember, aki ezt ne látná át vagy be, a vita a társadalmi fájdalmakról szól és szólt. Azt sem vitatja normális ember, hogy Bokros akkori aktivitása igen komoly pozitív hatást gyakorolt a gazdaságra. A társadalmi haszna hosszú távon sokkal nagyobb volt, mint az általa okozott társadalmi fájdalom. Persze átgondolt észérvek hiányában a legegyszerűbb mocskolódni és gyűlölködni. Ha az akkori MSZP érti az idők szavát, és nem rúgja ki pénzügyminiszterét, ma nem itt tartana az ország. Sajnos a baloldal vezetői ma sem értik az idők szavát. Nem értik, hogy amit a MOMA és Bokros Lajos képvisel, az megatrend, társadalmi szükségszerűség. A megatrendek jellemzője, hogy politikai akarattal legfeljebb időlegesen tarthatók vissza vagy erőszakolhatók meg. Ahogy annak idején nem sikerült a nagy orosz folyók áramlásirányát politikai akarattal megváltoztatni, a megatrendekét sem lehet. Ahogy Konrád György 1990-ben mondta, a demokrácia ára a kapitalizmus.



Bokros Lajos és Horn Gyula 1995-ben – MTI

A társadalom felnőtté válása mint a demokrácia működésének alapfeltétele, megatrend. A hatalom megtartásáért Orbán tehet ideig-óráig ezt-azt. A demokratikus ellenzék a parlamentben való maradásért ugyanezt. De az idő Bokros Lajosnak és a MOMA-nak dolgozik.


Itt az idő, hogy a társadalom is értse az idők szavát. Ha mást nem, csak annyit, hogy a mai rezsimtől való szabadulásnak két útja van. Az egyik, ahogy az átkosban volt, és ami újra gyakorlat, Hegyeshalom-Bécs felé vezet.


A másik, a normális út, Bokros Lajos és a MOMA: maroknyi tisztességes magyar ember mozgalma. Október tizenkettedike nem Bokros Lajosról, nem a MOMA-ról, és nem a többi pártról szól. Tükör lesz az, társadalmi tükör. És nem mindegy, hogy a Fideszre szavazó, boldogságot és elégedettséget színlelő gyerekarc, vagy egy érett, felelősen gondolkodó és döntő felnőtt ember néz vissza ránk. Ezen az aprónak tűnő különbségen múlik Magyarország jövője. Október tizenkettedikén Budapesten el lehet kezdeni építeni a jövőt, a modern Magyarország jövőjét.



Herényi Károly, volt MDF-es politikus
(Fotó: ATV.hu)